Voltam gyermek de felnőtté vágytam lenni. Vezettem műsort, igazgattam programot, vágtam, szerkesztettem, írtam és olvastam. Hangosan, nyelvfék nélkül. Képernyőn és frekvenciák hadán. Aztán lettem, aki kezdettől voltam. Hang, mivel jó szólni néha. Ki képeslapokat ír mindenféle alkalomra. De ha nincs, se kell indok. Formát bontok. Zajok és zöngék szűrik át a hétköznapokat, hogy a hét végének hívott pillanatokban csend születhessen. Mint esténként, amikor egy bátor böfögés is mennydörgése a társasházaknak. Csendem mégsem lett óhajtható némaság. De kacaj és korom. Hol fekete, ritkán fehér. Ha rám alvad az Ég, akkor áldott és szénsavas. Amikor magamtól hasadok, akkor vörös és száraz.
Illúziónk lufija telik
szívből öntött ész durranva fejt ki
egy tűhegynyi felszín zaklatást
a komolyság más akaratra vár
Mérlegünkön a súly még jelen
együtt süllyedünk le mint félelem
mert bár biztos körünk védelem
nem hazudhatsz, belőled létezem
hangszered, mit ödönkén tartok
és röhögős rökönyödő fahrtok
ugyanúgy fújják közös klisénk
no meg döntésünk is pont ennyit ér
ha már
nálam felejtetted az életem
csak visszajöhetnél érte, nem?
Itt esik meg ott
hogy pőrén jajgatok
míg testem taszít
örök arcodra pírt
Csúnyák között első
és vére lesz bő
fősütő uraknak
a jó, vakablak
kerettel igaz
muskátli nyújt vigaszt
kis meredésbe
amíg téglád lép le
Mehetne minden nap élményszámba?
Vagy belénk sült a szürkület
és önmagunk már félénkként áldhat?!
Kényszeredett, gyarló ügy ez!
Mily szép lehet a karikás írás
elismerése, ha akad
hangulat hódolt baráti bírád!
Neki akár bort is adhatsz.
Nem részegedik már csakúgy talán,
elvből a száraz nyelv is jár.
Hihetőn hemperegni nagy szó ám!
Most megyek, de jövök mindjárt.
Kérni sem oly kín és
hajnallá hasad az alkony
óvnád mi már nem a tiéd
illant ő mert barokk
ívek söpretik és
sántán csúszunk másba ma ott
bár formátumunk a miénk
gépünk forrón fagyott
akkor most mi kié
lettünk és miért nincs való
olcsójánosból csak pribék
pofáz klasszis karót
Kedves
degenerálódó generációm
borban a szóda nem csak arra való
hogy megossz és lájkolj bután
ha arra visz kényszer urbán
viselkedés viseltes bárgyú vágya
kirakatfigurák által
lősz pózolót tükörből de egyedül
maradsz ha telód lemerül
nincs feltöltés de még komment áradat
sem borítja be faladat
amiért nem lőttél napi szelfikét
belőled csak a senki kért
nem hiányzol mint borból a buborék
Körvonalazó kurva kaptafa
csodám nyírod halomra
üvöltözni is csak szordínóban
illendő mert marha vagy
szegény szomszéd rám fel ne ébredjék
horkoljon csak nyolc órát
klumpás lelkére munka amott vár
tompán rángok vélem én
fesztiválsátor peremén is úgy
csókolnálak vissza már
ahogy most kussolok jótett parányt
kiállásra mi kimúlt
A fékezett habzás
csak mosópor sajátja
zuhanó repülőnk lakás
és vasút menti futballpálya
nyirkos kezed ösztöne néma
nem nyúltunk akkor egymásért
becsült bőrömön rém vagy
míg izzadni bájt ér
(...)
Beteged vagyok
és te nem vagy ott
hogy engem ápolj
szerettél, kár volt
Negyed óra a világ
akinek zavart kikelet
mormol inogó imát
hangján viasz ül ki kellett
Oltár előtt feküdve jó
lábnyomból szivárgó bú
magyarázza izzadó sód
tizenöt percre jó úgy
Szándék szérű hüppög
ásó és kapa jár
parázna barázda hánt
magva váló rút rügy ölt
generációink testén
egynéhány harapást
....hogy mi történt velünk
letűnt mikulás mesés telünk
akkor jó volt még rímnek mindez
rémek sem kergettek volt ihlet
átmászandó falak hatalmára
hadonásztunk életre halálra
de romboltuk is ha kellett
csúcsra jár a gyermek jellem
aztán mászásaink okán
kelletlen talált a profán
falatlan puszta kérdés
ez itt az egész és kész
most ismeret kér kudarcot
magánóránk úgy harc ott
mint itt egy magyaróra
tüzet nem csak bagót hagy
ebből deríthetjük ki
hogy az idő mérték
a hazugság pénzt ér
erényem már bátor
meg hát azt próbálom
biztatni