Voltam gyermek de felnőtté vágytam lenni. Vezettem műsort, igazgattam programot, vágtam, szerkesztettem, írtam és olvastam. Hangosan, nyelvfék nélkül. Képernyőn és frekvenciák hadán. Aztán lettem, aki kezdettől voltam. Hang, mivel jó szólni néha. Ki képeslapokat ír mindenféle alkalomra. De ha nincs, se kell indok. Formát bontok. Zajok és zöngék szűrik át a hétköznapokat, hogy a hét végének hívott pillanatokban csend születhessen. Mint esténként, amikor egy bátor böfögés is mennydörgése a társasházaknak. Csendem mégsem lett óhajtható némaság. De kacaj és korom. Hol fekete, ritkán fehér. Ha rám alvad az Ég, akkor áldott és szénsavas. Amikor magamtól hasadok, akkor vörös és száraz.
...hogy mentenéd a változtatásokat?!
Tán nem kellene, maradt még ereje
a korábbi szekvenciákon fals
hangon tipródó ok okozatnak
de másnap rendre bocsánatot kérj
mint panel percembernek a híd végén
a félsz csak villanva illanón merész
ha egyáltalán szalutál még ép ész
másolások és mentések idején
ha elveszett azért kár
ha sikerült megbuktál
ha visszaállíthatatlan
fuldokolj hát szakadatlan!
Pártok szavaznak a hálóban
boldog Bélák aktusáról
míg folyosókon már rohad
tucatnyi légy a folyondáron
Gyere filmezzük le a tusát
nyerjünk díjat a vitrinnek
játsszunk jóságos apukát
két hangjegyből fogant gerinccel
énekeljük a házmesterrel
nagy idők örök slágerét
miszerint az ajtó csukva jó
be ne jöjjön néhány papó
Még zajolnának a részegek
tarthatatlan rigmusokkal
Bélánk riad el még nem megy
pedig ide tette le oda
életbiztosításának számláját
Nem jó válasz a félelem
ha kéz közelbe kerülünk
cselekvést adj nekem
míg demizson ügy űr
Szövés közül bugyogj
palackon át nektárt
makacs légy szívesen undok
ítélete a percnek vár
Ódon évjárat a pajtás
és eszközünk lesz ott ahol
koccintás-kámfor vált
csókot két szótagból!
Tízesével tóduló
nem szabad szavak
párolognak oly múlón
a kalap alatt
Vörös kontúrral
dúsuló a fakó fény
Lesnélek ugyan
de a pánt nem való még
pattanásra csak őrződ
Hozzá ha érünk
bizonyosan a köd dől
s lesz eggyé két ügy
(konyha kék kövén
esetleg a hálóban
képzelem önt én
tegezni ha álmom nagy)
Sorra hulló dimenziókkal
egyszerűsödik a képlet
pártatlan a kócos fiók-dal
emészthetetlent ítéltek
Iktatódott a kandallóban
huszonöt kockányi érdem
villanásból az egész oda
kozmált kályhánk peremére
Szerencsére hamuval még
áldanak mindenféle bajtól
ezért áll sorba a faék
amiből nem faragtak ajtót
Szerettek és te lettél,
mosolygón apró igenlés
a megkezdett szavakban,
őseid akarata vagy.
ünnepeld magad
Atya-áldott lüktetés
játszi könnyeden küldve kér,
légy szentje a napoknak,
dallamból fogant nyomot hagyj!
megismételhetetlenül
Bírd kénytelen fékedet,
csalfa utakon élj vele
de tövig nyomd a gázpedált
ha indulni ösztön, muszáj!
magasba ugrálj
Mikor magamtól félnék,
vigasztalj szép szoknyád szélén,
hová menekül olykor
a sohasem volt utókor.
pezsgőt bont
Lélektől született lány!
Tárt ajtóimon osonj át,
de egy percre pihenj meg,
hogy áldjalak, köszöntselek!
csendben
Ha már mindent átitat
a nyomoronc duzzogás
és köpni kél kedv nagyon
akkor hiánycikk a nyál
mégis hagyom
mi másoknak áhítat
az nekem csak unott vágy
gyakran intett meg a kor
de mozdulok még talán
arra vagy rád
most határom mást izgat
itt és leginkább ott ráng
hol ólmot önt be a most
szólni nem elég vagány
hasznos is a
védőoltás?!
Két sor között leszünk még refrén,
de mondandónk még méltatlan szegény.
Egyszer fakadjunk csak ruhátlan,
hogy kapkodjunk kétszer kéjt egy/másban!
Nem tervezhető megfejtés
rajzolja ránk utak útját
és köldökzsinórtól lesz szép
mi bennünk öröktől úgy állt
Anyai termálban gügyög
megannyi vásott kisded-én
ordítón menekvő ügy ölt
csínytevést a legelején
Irritált szembogár kacsint
majd Maci intézne netet
megfelelő végpont az nincs
suliban jó a teletext
Esténk egyre többől fakad
minek még írni reggelig
mikor minden egyes nappal
beborít és az elme is
csodálja őszünk víg végét
benne a születés igaz
izgága egy faló és még
az április másodika
marad való
Messziről futunk neki
koppanunk is nagyon
ha rossz meríteni
maradjunk a talajon
Zajunk vágya sóhaj
és ittas hitegetés
feledőre rót nagy baj
boldogsághoz kevés
Motel és morfium
öröklődő zsibbadás
Minek forró tusolás
mikor nincs is kivel?!
Hát beszélj a szellővel
érettem könyörögj
helyettem előzd le
ősből kajánul röhögj
rajtam és azon a lányon
ki ugyanannak maradt
és téged is imádott
tegnap de már csúnyán ma van
(...)
fröccsnek igyuk megint
vagy tisztán kéred, kint?