Egyszer csak megtörténik
mikor nem számítasz rá
kúszik takaród alá
oly mohón, amilyen régin
Fészkelődik és szemlél
udvariasan nyakon csíp
a válladra dőlve sír
lenne egyedül az enyém
arcát arcomban lelné
Szívszakadásig fuldokol
szorít abból a korból
ahonnan te már épp mennél
Sajog belé a tüdő
mozdulattól rándul váll is
és íze sem úgy kábít
mint a mindenedet tűrő
Múltkor
Ma már újnak van divatja
magát vendégnek hívatja
sok tollászkodó mihaszna
mintsem szamarat itatna
Ezt tegyétek ki címlapra!