Tízesével tóduló
nem szabad szavak
párolognak oly múlón
a kalap alatt
Vörös kontúrral
dúsuló a fakó fény
Lesnélek ugyan
de a pánt nem való még
pattanásra csak őrződ
Hozzá ha érünk
bizonyosan a köd dől
s lesz eggyé két ügy
(konyha kék kövén
esetleg a hálóban
képzelem önt én
tegezni ha álmom nagy)