Mit belőled láttam már pihen
amit csak te tudsz éled és igent
mond a nem lettek diszkrét báján
kérődző kulák elfogadásnak
pár holmi haver
bár mondom lett volna tán máshogy
úgy gondoltad, hogy kölöknek vásott
leszel és később sem törekszel
nem voltál sosem mindig csak egyszer
és ebben nyertél igazán jót
első söröm veled marasztaló
a nagybetűsről pár csúnya szó
élénkebb mint egyéb illúzió
Majd te hajnali visítástól
a tisztaszobában jól pihentél
kövesztőt raktam. helyetted. én.
aki
Arcod ívében
Pillantásod kékjében
Sóhajod csendjében
Alakod erejében
ott van.
Lépésed lomhaságán
Tetteid hamuján
Lelked harmatán
Életed diófáján
lenyomatod lesz.
Mondd, teremtő nagyapám!
Megbújhatok most elmúlásod ráncán?