De más mesterség ám a vers!

Versben nem csak a gondolat nem marad épen – jó versben még sohasem vettem észre gondolatot , de még az érzések is átszüremlenek a megolvadt szavak kohóján. A külsőségek egyszerre mind elesnek, és legbelül állunk, a lelki műhely legközepén, más formájú, más színű, más illatú, más értelmű dolgok vesznek körül, mint kinn a napvilágon, tördelve tudunk csak hebegni róluk, s az Úristen áldása teszi, hogy a hebegés összesűrűsödik muzsikává.

Dénes Zsófia

Lőrincz Attila Sándor blogja

enblogsm.JPG Voltam gyermek de felnőtté vágytam lenni. Vezettem műsort, igazgattam programot, vágtam, szerkesztettem, írtam és olvastam. Hangosan, nyelvfék nélkül. Képernyőn és frekvenciák hadán. Aztán lettem, aki kezdettől voltam. Hang, mivel jó szólni néha. Ki képeslapokat ír mindenféle alkalomra. De ha nincs, se kell indok. Formát bontok. Zajok és zöngék szűrik át a hétköznapokat, hogy a hét végének hívott pillanatokban csend születhessen. Mint esténként, amikor egy bátor böfögés is mennydörgése a társasházaknak. Csendem mégsem lett óhajtható némaság. De kacaj és korom. Hol fekete, ritkán fehér. Ha rám alvad az Ég, akkor áldott és szénsavas. Amikor magamtól hasadok, akkor vörös és száraz.

MiEgyMás

Barátkozunk?

Hozom

2013.11.23. 00:29 Lőrincz Attila Sándor

Messziről futunk neki

koppanunk is nagyon

ha rossz meríteni

maradjunk a talajon

  

Zajunk vágya sóhaj

és ittas hitegetés

feledőre rót nagy baj

boldogsághoz kevés

  

Motel és morfium

öröklődő zsibbadás

  

Minek forró tusolás

mikor nincs is kivel?!

   

Hát beszélj a szellővel

érettem könyörögj

helyettem előzd le

ősből kajánul röhögj

  

rajtam és azon a lányon

ki ugyanannak maradt

és téged is imádott

tegnap de már csúnyán ma van

  

(...)

  

fröccsnek igyuk megint

vagy tisztán kéred, kint?

Szólj hozzá!

Lufi

2013.11.19. 00:29 Lőrincz Attila Sándor

Illúziónk lufija telik

szívből öntött ész durranva fejt ki

egy tűhegynyi felszín zaklatást

a komolyság más akaratra vár

  

Mérlegünkön a súly még jelen

együtt süllyedünk le mint félelem

mert bár biztos körünk védelem

nem hazudhatsz, belőled létezem

  

hangszered, mit ödönkén tartok

és röhögős rökönyödő fahrtok

ugyanúgy fújják közös klisénk

no meg döntésünk is pont ennyit ér

  

ha már

  

nálam felejtetted az életem

csak visszajöhetnél érte, nem?

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása