Voltam gyermek de felnőtté vágytam lenni. Vezettem műsort, igazgattam programot, vágtam, szerkesztettem, írtam és olvastam. Hangosan, nyelvfék nélkül. Képernyőn és frekvenciák hadán. Aztán lettem, aki kezdettől voltam. Hang, mivel jó szólni néha. Ki képeslapokat ír mindenféle alkalomra. De ha nincs, se kell indok. Formát bontok. Zajok és zöngék szűrik át a hétköznapokat, hogy a hét végének hívott pillanatokban csend születhessen. Mint esténként, amikor egy bátor böfögés is mennydörgése a társasházaknak. Csendem mégsem lett óhajtható némaság. De kacaj és korom. Hol fekete, ritkán fehér. Ha rám alvad az Ég, akkor áldott és szénsavas. Amikor magamtól hasadok, akkor vörös és száraz.
Masnival jobban szeretnétek?
Esetleg díszdobozba csomagoljam
kínosan került emberségem?
Sajnálom, de belülről rohadsz
Ezért kár lenne a papírért,
tintáért meg pláne,
írni igét amíg él
pár jól diszponált látens
idióta
Vedd inkább körbe magad
bevált bólogató barátokkal!
Ötlet de kérdés sincs;
értés hamva szédít
A felelősséget nem tanítják
ezért lerúghatod mi hám
és arcátlanul hitegethetsz
le sem buksz, szeretnek!
Aprón nüansznyi probléma
hogy idióta vagy
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
