Szomszédok zaján túl
nyúl a perlekedés maga
kioktató férfi nővel dúl
lépcsőn szorongások hada
igézi ázott barnaságod
csodálatra méltó zöld
asztal rajta feszülő háló
elöleletlen üdvözlő gőg
haldoklónak máskor
húztad
lég lesz minden kép
nálam negatív sem maradt
kézfogóra sütött vég
s olcsó szeretlek szavak
bámulnak
Marad de utazik már
mögötte a határ eltört
kontinens oly batár
viaszos lényed betölt