De más mesterség ám a vers!

Versben nem csak a gondolat nem marad épen – jó versben még sohasem vettem észre gondolatot , de még az érzések is átszüremlenek a megolvadt szavak kohóján. A külsőségek egyszerre mind elesnek, és legbelül állunk, a lelki műhely legközepén, más formájú, más színű, más illatú, más értelmű dolgok vesznek körül, mint kinn a napvilágon, tördelve tudunk csak hebegni róluk, s az Úristen áldása teszi, hogy a hebegés összesűrűsödik muzsikává.

Dénes Zsófia

Lőrincz Attila Sándor blogja

enblogsm.JPG Voltam gyermek de felnőtté vágytam lenni. Vezettem műsort, igazgattam programot, vágtam, szerkesztettem, írtam és olvastam. Hangosan, nyelvfék nélkül. Képernyőn és frekvenciák hadán. Aztán lettem, aki kezdettől voltam. Hang, mivel jó szólni néha. Ki képeslapokat ír mindenféle alkalomra. De ha nincs, se kell indok. Formát bontok. Zajok és zöngék szűrik át a hétköznapokat, hogy a hét végének hívott pillanatokban csend születhessen. Mint esténként, amikor egy bátor böfögés is mennydörgése a társasházaknak. Csendem mégsem lett óhajtható némaság. De kacaj és korom. Hol fekete, ritkán fehér. Ha rám alvad az Ég, akkor áldott és szénsavas. Amikor magamtól hasadok, akkor vörös és száraz.

MiEgyMás

Barátkozunk?

Demizson

2014.04.01. 00:33 Lőrincz Attila Sándor

Nem jó válasz a félelem

ha kéz közelbe kerülünk

cselekvést adj nekem

míg demizson ügy űr

 

Szövés közül bugyogj

palackon át nektárt

makacs légy szívesen undok

ítélete a percnek vár

 

Ódon évjárat a pajtás

és eszközünk lesz ott ahol

koccintás-kámfor vált

csókot két szótagból!

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása