De más mesterség ám a vers!

Versben nem csak a gondolat nem marad épen – jó versben még sohasem vettem észre gondolatot , de még az érzések is átszüremlenek a megolvadt szavak kohóján. A külsőségek egyszerre mind elesnek, és legbelül állunk, a lelki műhely legközepén, más formájú, más színű, más illatú, más értelmű dolgok vesznek körül, mint kinn a napvilágon, tördelve tudunk csak hebegni róluk, s az Úristen áldása teszi, hogy a hebegés összesűrűsödik muzsikává.

Dénes Zsófia

Lőrincz Attila Sándor blogja

enblogsm.JPG Voltam gyermek de felnőtté vágytam lenni. Vezettem műsort, igazgattam programot, vágtam, szerkesztettem, írtam és olvastam. Hangosan, nyelvfék nélkül. Képernyőn és frekvenciák hadán. Aztán lettem, aki kezdettől voltam. Hang, mivel jó szólni néha. Ki képeslapokat ír mindenféle alkalomra. De ha nincs, se kell indok. Formát bontok. Zajok és zöngék szűrik át a hétköznapokat, hogy a hét végének hívott pillanatokban csend születhessen. Mint esténként, amikor egy bátor böfögés is mennydörgése a társasházaknak. Csendem mégsem lett óhajtható némaság. De kacaj és korom. Hol fekete, ritkán fehér. Ha rám alvad az Ég, akkor áldott és szénsavas. Amikor magamtól hasadok, akkor vörös és száraz.

MiEgyMás

Barátkozunk?

Prém

2013.02.12. 00:45 Lőrincz Attila Sándor

Szép kis életem
biztonságán szűrődj
képtelen fény nyelven
vagy tángálódva üldözz
  
szerény reményt fújj
hajad borzold úgy
hogy kelljél generálra
kötelező javítás vagy 
 
egyszerre önzőn légy
barátom asztalán
talmit tudó talány
de évből is négy
 
soványra süss lepényt
akkor is ha nem lehet
mutass hozott erényt
hogy meg ne vessenek
 
rokonok a hogyanból
nem tanítottak eredőt
 
örököltél keszkenőt
mert sírsz olyankor
 
mintát pár papírra
igenlő igét szédülsz
szeretsz mint Bagira
bár van már prémünk
 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása