Népi zsigereink
hangya játéka
húron és tüdőből
fút tán akkordba
a harangozó
fiú figyel hátul
mint mellettünk pár unt
öreg már dohog
telefon csörgés
ugyanolyan kört ér
mint akinek szégyen
hogy egyszer sem kért
a répatortából
Népi zsigereink
hangya játéka
húron és tüdőből
fút tán akkordba
a harangozó
fiú figyel hátul
mint mellettünk pár unt
öreg már dohog
telefon csörgés
ugyanolyan kört ér
mint akinek szégyen
hogy egyszer sem kért
a répatortából
Hol marad a rajongás,
ha bánjuk amott más
erkélyek más huzatját
máskorok ura más
Nálunk fekete székek,
párna nélkül lidérc egy
nyomás, parázs varázs,
kettő sok is talán
A keret képnek való,
csünghet egész rakat ló,
a falon altat ó;
nem szögelnék szót, jó?
Én itt kérem
a klasszikus kuss vagyok
akasztófán röhögő érdem
kettőt rúgó undok apród
Ha sokszor kérem
tárgyi leszek és nevetség
tör ki mert még nem
magoztam méltón cseresznyét
Én itt kérem
csendültem múltkor is
megannyit de nem ért el
szétnyihogta egy unikornis
Ölel és áld
újmisés pap az oltárnál
őszes letűnés kobakján
énekelt a miAtyánk
Lépcső ugrása a mászás
csak másodpere ráng már
fél méteres sóhajunkban
centit vadul kap
szavaink Ura
még ha nincs is útban
a kétség
Semmi nem húz jobban
mint a vágy és a békénk