De más mesterség ám a vers!

Versben nem csak a gondolat nem marad épen – jó versben még sohasem vettem észre gondolatot , de még az érzések is átszüremlenek a megolvadt szavak kohóján. A külsőségek egyszerre mind elesnek, és legbelül állunk, a lelki műhely legközepén, más formájú, más színű, más illatú, más értelmű dolgok vesznek körül, mint kinn a napvilágon, tördelve tudunk csak hebegni róluk, s az Úristen áldása teszi, hogy a hebegés összesűrűsödik muzsikává.

Dénes Zsófia

Lőrincz Attila Sándor blogja

enblogsm.JPG Voltam gyermek de felnőtté vágytam lenni. Vezettem műsort, igazgattam programot, vágtam, szerkesztettem, írtam és olvastam. Hangosan, nyelvfék nélkül. Képernyőn és frekvenciák hadán. Aztán lettem, aki kezdettől voltam. Hang, mivel jó szólni néha. Ki képeslapokat ír mindenféle alkalomra. De ha nincs, se kell indok. Formát bontok. Zajok és zöngék szűrik át a hétköznapokat, hogy a hét végének hívott pillanatokban csend születhessen. Mint esténként, amikor egy bátor böfögés is mennydörgése a társasházaknak. Csendem mégsem lett óhajtható némaság. De kacaj és korom. Hol fekete, ritkán fehér. Ha rám alvad az Ég, akkor áldott és szénsavas. Amikor magamtól hasadok, akkor vörös és száraz.

MiEgyMás

Barátkozunk?

Senki vagyok (Márton egészen elég)

2013.05.09. 23:19 Lőrincz Attila Sándor

elmegy én maradok
senkiföldjén papok
súgtak egy nagyot
üljek inkább fapadon
 
annak szélén sör
ha szisszen öl
de csak munkát
mocskol él után
 
sérül és zokog
mérnöki okok
híján a kilencven
fokon kibillentve
 
csorbulsz
 
pedig csak egy
palack éled fel
 
óránként
 
számlapok szerteszét
hevernek de eszmét
feledni így is kín
tucat volttal bír
  
a
 
senkiség gyönyöre
mámor és ölebe
intrikált palástja
szólít halált a
 
múltnak

Szólj hozzá!

Akrobata

2013.05.07. 00:23 Lőrincz Attila Sándor

Az sosem fél
kit nem suhint
a másik térfél
ha beint
 
magyarázata halovány
lábnyoma okán
őrülten les hátra és hátra
a kifújhatatlan nátha
 
prüszkölsz és hörög
tónusoktól ökör a rög
-------------------------
bimbót bont a tavasz
mint szerelmes kamasz
 
Boldogság és idill
angyalka csak pisil
márvány medencébe
dicső megelégedésre 
 
gyermekink tapsolva
vigadnak s hajtóka
sem a póló hibája
csak viselőjének hála
 
ezért hiába deklarálom a világnak:
hagyjatok meg szédülő akrobatának

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása